Az emberi megtermékenyülés egy része nem hatékony, a petesejtek nagy része nem alkalmas arra, hogy abból embrió legyen. Annak a valószínűsége, hogy egy nő petesejtje megfelelően érjen és mindene meglegyen ahhoz, hogy abból egy egészséges magzat
jöhessen létre, a nő életkorának előrehaladtával csökken. Érthető tehát, hogy a lombikkezelés sikeressége függ az anyai életkortól.

A petefészekben található petesejtek mennyisége genetikailag meghatározott, és az életkor előre haladtával számuk folyamatosan csökken. Ez a folyamat 37 éves kor után felgyorsul. Ezzel párhuzamosan a petesejtek minősége is romlik az életkorral, így nő a kóros,
megtermékenyítésre alkalmatlan petesejtek száma. A hibás petesejt megtermékenyülni nem
tud, illetve ha mégis megtermékenyül, megállhat az osztódásban, és a 3-5. napra nem lesz életképes embrió a kromoszómarendellenesség miatt. Ez magyarázza a 40 éves kor feletti alacsony teherbe esési rátát, illetve várandósság esetén a magas vetélési arányokat. 40 éves kor felett minden második megfogant terhesség végződik vetéléssel, míg 25 éves korban
csak minden 10. Ugyancsak a kromoszómarendellenesség miatt nő meg 40 év felett- akár
spontán terhesség esetén is- a magzati fejlődési rendellenességek száma.
Az alábbi ábrán jól látható, hogyan csökken az életkor előre haladtával a sikeres
várandósságok száma minden megkezdett lombik ciklusra vonatkoztatva.